Being love,
rather than giving or taking love,
is the only thing that provides stability.
RAM DASS
A párkapcsolat veszélyes, könnyen feloldódnak benne az én-határok, de ugyanilyen könnyű kívül is maradni, mintegy szemlélőként, miközben azt “játsszuk”, mutatjuk a külvilág felé, hogy párkapcsolatban élünk.
Szeretetet adni csak úgy lehet, hogy megnyitjuk magunkat, megmutatjuk a sebezhetőségünket és ezáltal tudjuk beengedni a másikat magunkba (pontosan itt válik el egy valódi szeretkezés a szexeléstől, vékony a határ, mégis más minőséget hoz). Ez alakítja ki azt az energiaáramlást két ember között ami egy láthatatlan szövetséget képez, amely ha létrejön, e mentén minden konfliktus nemcsak megoldhatóvá válik, hanem egy magasabb tudatossági szintre lépés lehetőségét is hozza mindkettőjük számára.
Férfi:
- Most úgy érzem, hogy nem vagyok elég erős, hogy nem vagyok elég jó neked, mert megmutattam a fájdalmamat, mert elengedtem az érzéseimet, itt vagyok előtted összetörten.
Nő:
- Beengedtél végre a váradba, érezlek és végre tudok hozzád kapcsolódni. Nincs mitől félnem. Megnyugodtam.
Férfi:
- Attól félek, hogy csak akkor kapcsolódsz hozzám, ha gyenge és elesett vagyok.
Nő:
- Érzem az érzéseidet, látom a fájdalmadat és annyira szeretlek. Nagyon.
Férfi:
- Nehéz ezt elhinni. Most mégis kezdem megérteni: ezzel tudok érzelmi stabilitást adni neked, hogy önmagam vagyok.
Ekkorra a Nő arca ragyogott. Óvó, féltő szerelemmel bátorította a Férfit, hogy merje, mondja. A Nő, aki előtte dühös volt, csalódott és teljes testében feszültséget hordozott. És ült mellette a Férfi, aki mellett végre elengedte magát és önmaga lehetett. A Férfi pedig, aki korábban féltette a szabadságát, végre szabad volt: önmaga volt és ezzel megadta azt a Nőnek, amitől ő is szabad lehetett.
A Férfi és a Nő.
