Mai kliensem hálálkodik, hogy rám talált. Újra meg újra behozza, hogy ő nem érti, hogy ennyi éven keresztül annyi helyen járt, annyi módszertant kipróbált és egyszer sem érezte azt, amit itt velem: a változás ilyen erővel és sebességgel nem indult el benne.
Az, hogy mikor kit „találunk meg” nem véletlen: ahogy a kamasz gyerek sem hallja meg azokat a mondatokat, amikkel nem tud még mit kezdeni, úgy a coach vagy terapeuta választás is a tudatossági és érettségi szinttől függ. Mindenki megtalálja az éppen akkor számára illeszkedő tanítót vagy mestert, a szerződéskötés pont erről szól: hogy tudunk-e találkozni egymással a pszichológiai térben. Ez pedig nem attól függ, hogy mennyire vagyunk képzettek vagy intelligensek, sem attól, hogy mennyire önkritikusak vagy extrovertáltak. Ez egyedül annak a függvénye, hogy hol tartunk a démonjainkkal való megküzdésben, és ezen a ponton, itt és most a terapeuta tud-e hozzánk kapcsolódni. Ha létrejön ez az illeszkedés, akkor elindulunk a közös úton. És az illeszkedés vagy éppen annak a hiánya sosem hazudik.
Tehát visszatekintve, hálálkodó kliensemnél egy nagyon mély megdolgozás történt, olykor negatív tapasztalatokkal is tarkítva persze, de ez is kellett hozzá, hogy aztán mi ketten most találkozhassunk és elindulhasson egy mélyebb transzformatív kiteljesedés. Ez olyannyira nem az érdemem, hogy sokkal inkább én élem meg kegyelemnek és ajándéknak az ilyen kliensekkel való munkát, akik épp ott tartanak, hogy engem tudnak és akarnak választani és lehetőségünk van a már megdolgozott terepről közösen elemelkedni.
Az ilyen emelkedés pillanatai pedig az élet valódi csodái.
