- Mi tart vissza attól, hogy Apáddal őszinte légy?
- Nem tudom. Az, hogy kiszámíthatatlan, én nem akarok olyan lenni. Az hogy, csinál magával valamit. Egyszer már megtette. Nekem kell rá vigyáznom. Mindig is nekem kellett.
Ez történik, amikor az az érzelmi mintázat fixálódik, hogy én vagyok az, aki a másik érzéseire figyel, én vagyok az, aki mindig pont annyira vagyok jelen, amennyire éppen szükséges, hogy minden rendben legyen. Ez rögzül. Hogy csak így lehet. Ez a normális. Én vagyok az, aki figyelek. Figyelek másokra, az apró jeleikre, amelyek majd megmondják, hogy mit kell tennem.
Mindig kedvesnek kell lenni, a negatív érzéseket elnyomni, harmóniát teremteni. Mindig segíteni másoknak. És akkor én leszek az az ember, akire mindenki támaszkodik, akivel látszólag mindenki kapcsolódik, pont addig, ameddig szüksége van rá. De amint megszűnne a kapcsolódás, jön a következő kör, amiben a segítő “beindul”, nehogy egyedül maradjon, nehogy ne kapjon, odafigyelést, nehogy egyedül maradjon.
Mindeközben pedig rettenetesen egyedül érzi magát. Ahogy az Apjával sem, úgy mással sem tudja megosztani a valódi érzéseit, gondolatait. Önmaga hiányzik a kapcsolataiból.
Ez sem most kezdődött. Ő az a Kisfiú, akinek apja szeretetéért pitiznie kellett, aki kordában tartotta annak érzelmi hullámzásait és dühkitöréseit, és teszi ezt ma is a nőkkel, az üzlettársával, a barátaival. Figyel, elemez, harmóniára törekszik. A nap végére mégis egyedül marad.
A terápia hatására óvatosan elkezdi megosztani belső igényeit, elképzeléseit. Rájön, hogy nem mindenkivel szeretne időt tölteni, akikkel eddig egy társaságba járt. Az első erősebb én-kifejezését nagy tisztelettel fogadják a barátai, elismerést vált ki belőlük (annak ellenére, hogy szembe megy velük és a csorda szellemmel). Ahogy nő az én-ereje, megváltozik a testtartása, nem görnyed össze a felsőteste már akkor sem, amikor az Apjáról beszél. A vele való találkozásai pedig egyre tisztábbak és őszintébbek lesznek.
A kívülre figyelésből belső figyelem lett. Az önvisszatartás önképviseletté alakult át.
Szabad lett.
