Azokkal a csoportokkal, ahol megvan a bizalom és régóta dolgozunk együtt (ezért is fontos a folyamatban tartása egy-egy csoportnak, mert minden fejlesztő találkozás után nő a tudatossági szintjük és erejük) gyakran hozunk be közös mozgásos feladatokat és egyszerű jóga gyakorlatokat is. Az emberek nehezen érnek egymáshoz és magukhoz és nehezen találkoznak a saját testükkel. A testünk az elsődleges védelmi vonalunk a környezetünk felé, azonnal jelez, irritációk és betegségek formájában. Vannak emberek, akik ezeket a jelzéseket észre sem veszik, járnak egyik orvostól a másikig, amint eltűnik az egyik tünet, jön a következő. Ahol megszüntetünk a fiziológiai szinten egy tünetet, de nem kezeljük a kiváltó tényezőket, jön a következő tünet. Vándorol a testben. Így kommunikál velünk a lelkünk. Ez a kifejezésformája, más eszköze nincs.
Gyakran tapasztalom, hogy az emberek egy egyszerű légzés gyakorlattól is kényelmetlenük érzik magukat. Nem esik jól nagy levegőt venni, sem benn tartani, csak lehessen már kifújni.
Mintha nem számítana, hogy soha nem vesznek teljes értékű levegőt: a tüdő kapacitásuk minimális szintjét használják ki. Ez jellemzi az életük minőségét is: daráljuk le, tudjuk le, legyünk túl rajta.
Ugyanez az izomzatnál is. A stressz először az izmainkban jelentkezik. Ha arra kérem az ügyfeleimet, hogy nyújtsanak vagy lazítsanak el egy-egy izmot, gyakran számolnak be fájdalomról vagy kellemetlen érzésről. Az vált alap működéssé számukra a mindennapokban, hogy megfeszített üzemmódban léteznek. Az elengedettség, a nyugalom az, ami ellen a testük tiltakozik. Ez az állapot vált azzá, ami már nem megengedhető, a túlélés üzemmód pedig nem erről szól.
A testünk velünk van, üzen és kommunikál velünk. Az önszeretet és a minőségi élet itt kezdődik, ha mi is kommunikálunk vele. A tiszta tudatosság kizárólag a lélekkel összhangban működő testtel elérhető. Ezért bármilyen fejlesztő folyamatról legyen is szó, én mindig dolgozom a testtel. Nézd csak meg mennyi mindenről árulkodik kizárólag egy ember járása, ha elhalad előtted? Hát még ha beleül a fotelbe szemben velem, vagy a csoportomba!
Az élettörténetünket a mozgásunk hordozza.
